Kovácsolásaz üres feldolgozás egy olyan folyamat,kovácsolásgyártás, kovácsolása nyersanyag minősége, a termelékenységi szint fontos hatással lesz akovácsolása vállalkozások minősége, teljesítménye, élettartama és gazdasági előnyei.KovácsolásA nyersanyag-feldolgozási technológia, a berendezések pontossága és teljesítménye határozza meg a nyersanyag minőségét. A nyersanyag minőségekovácsolásközvetlenül befolyásolja az esztergálási megmunkálás pontosságát, és az esztergálási megmunkálás minősége is befolyásolja a köszörülés pontosságát és hatékonyságát. Tehát a választáskovácsolásüres az egészbenkovácsolása folyamat nagyon fontos szerepet játszik, az elvkovácsolásA nyersdarabok kiválasztásának a felhasználási követelményeknek való megfelelés előfeltételén kell alapulnia, amennyire csak lehetséges, a termelési költségek csökkentése érdekében, hogy a termék versenyképes legyen a piacon. A kovácsolt nyersdarabok kiválasztásának következő elve a következő pontokat tartalmazza:
1. Folyamat elve:
A kovácsolt darabok felhasználási követelményei határozzák meg a nyersdarab alaki jellemzőit, és a különféle felhasználási követelmények és alaki jellemzők alkotják a megfelelő nyersdarab-alakítási folyamat követelményeit. A kovácsolt darabok felhasználási követelményei az alakban, méretben, megmunkálási pontosságban, felületi érdességben és egyéb külső tulajdonságokban, valamint a kémiai összetételben, a fémszerkezetben, a mechanikai tulajdonságokban, a fizikai tulajdonságokban és a kémiai tulajdonságokban, valamint egyéb belső minőségi követelményekben testesülnek meg. Különböző kovácsolt darabok felhasználása esetén a kovácsolt anyagok folyamatjellemzőit (például kovácsolási teljesítmény, hegesztési teljesítmény stb.) figyelembe véve kell meghatározni a nyersdarab-alakítási módszer használatát. A nyersdarab-alakítási módszer kiválasztásakor a későbbi megmunkálhatóságot is figyelembe kell venni. Egyes összetett szerkezetek miatt nehéz egyetlen alakítási módszerrel kialakítani a nyersdarabot, nemcsak a különböző alakítási sémák kombinációjának lehetőségét kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy a kombináció befolyásolja-e a megmunkálás megmunkálhatóságát.
2. Alkalmazkodóképesség elve:
Az alkalmazkodóképesség elvét figyelembe kell venni a nyersdarab formázási séma kiválasztásakor. A kovácsolt darabok szerkezeti alakja, méretei és munkakörülményei alapján választják ki a megfelelő nyersdarab-sémát. Például létratengely-alkatrészekhez, ha az egyes lépcsőfokok átmérője nem különbözik jelentősen, akkor rúd használható; ha az eltérés nagy, akkor kovácsolt nyersdarab használata ajánlott. A különböző munkakörülmények között a nyersdarab típusának kiválasztása is eltérő.

3. A termelési feltételek figyelembevételének elve:
A kovácsoltvas formázási sémát a helyszíni gyártási körülményeknek megfelelően kell kiválasztani. A terepi gyártási feltételek elsősorban a terepi gyártás tényleges folyamatszintjét, a berendezések állapotát, valamint a külső együttműködés lehetőségét és gazdaságosságát foglalják magukban, ugyanakkor a termelésfejlesztés miatt figyelembe kell venni a jobb gyártási módszerek alkalmazását is. Ezért a nyersanyag kiválasztásakor elemezni kell a vállalkozás meglévő termelési körülményeit, például a berendezések kapacitását és a személyzet technikai színvonalát, hogy a lehető legnagyobb mértékben a meglévő termelési körülményeket lehessen kihasználni a nyersanyaggyártási feladat elvégzéséhez. Ha a meglévő termelési feltételek nehezen teljesítik a követelményeket, akkor meg kell fontolni a kovácsolt anyag és/vagy a nyersanyag formázási módszer megváltoztatását, de akár a feldolgozás kiszervezését vagy kiszervezését is.
4. Gazdasági alapelvek:
A gazdaságosság elve az, hogy a kovácsolási anyagok költsége, az energiafogyasztás, a bérek és egyéb költségek alacsonyak legyenek. A kovácsolt nyersdarab típusának és a konkrét gyártási módszernek a kiválasztásakor több előre kiválasztott sémát kell gazdaságosan összehasonlítani az alkatrészek követelményeinek való megfelelés feltétele alapján, és az alacsony összköltségű sémát kell választani. Általánosságban elmondható, hogy a nyersdarab típusának és gyártási módjának kiválasztásakor a nyersdarab méretének és alakjának a lehető legközelebb kell állnia a kész alkatrészhez, hogy csökkentse a feldolgozási ráhagyást, javítsa az anyagkihasználási arányt és csökkentse a mechanikai megmunkálás munkaterhelését. De minél pontosabb a nyersdarab, annál nehezebb és drágább a gyártása. Ezért, ha a gyártási program nagy, a nagy pontosságú és nagy termelékenységű nyersdarab-gyártási módszert kell alkalmazni. Ekkor, bár az egyszeri beruházás nagy, a megnövekedett nyersdarab-gyártási költséget kompenzálni lehet az anyagfelhasználás és a megmunkálási költségek csökkenésével. Az általános szabály az, hogy amikor egyetlen darabot kis tételben gyártanak, szabadkovácsolás, kézi ívhegesztés, lemezbeöntő és egyéb alakítási módszerek alkalmazhatók, sorozatgyártás esetén pedig gépi modellezés, süllyesztékes kovácsolás, automatikus fedett ívhegesztés vagy egyéb módszerek.