Mivel a rozsdamentesacél kovácsoltvasakgyakran használják a gép kulcspozíciójában, így a rozsdamentes acél belső minőségeacél kovácsoltvasaknagyon fontos. Mivel a rozsdamentes acél belső minőségeacél kovácsoltvasakintuitív módszerekkel nem tesztelhető, ezért speciális fizikai és kémiai vizsgálati eszközöket alkalmaznak a teszteléshez.

Először is, a kovácsoltvasak mechanikai tulajdonságai
A mechanikai tulajdonságokkovácsolt tárgyaka termékkövetelmények szerint határozzák meg. A vizsgálati módszerek keménységvizsgálatra, szakítóvizsgálatra, ütésvizsgálatra és fáradásvizsgálatra oszthatók.
1. Keménységvizsgálat
A keménység az anyag felületének deformációs ellenállását jelenti, egy olyan mutató, amely a fém anyag lágyságát és keménységét méri. A keménység és más mechanikai tulajdonságok között van egy bizonyos belső kapcsolat, így az anyagok más mechanikai tulajdonságai a keménységérték alapján becsülhetők meg. A keménységmérés nem igényel speciális minták előkészítését, és nem is károsítja a mintát, ezért a keménységmérés a leggyakrabban használt mechanikai tulajdonságvizsgálati módszer a gyártás során.
A gyakran használt keménységvizsgálati módszerek és a különböző értékek a következők: Brinell-keménység (HB), Rockwell-keménység (HRC), Vickers-keménység (HV), Shore-keménység (HS), és a megfelelő keménységmérő.
2. Szakítópróba
Egy adott alakú mintára a szakítógép segítségével szakítóterhelést alkalmazva megmérik a fém anyag arányos nyúlási feszültségét, folyáshatárát, szakítószilárdságát, megnyúlását és keresztmetszeti csökkenését.
3. Ütésvizsgálat
A fém ütésállóságát úgy mérték, hogy egy nagy sebességű ingát használtak a mintára egy bevágással.
4. Fáradásteszt
A fém kifáradási határa és kifáradási szilárdsága ismételt vagy váltakozó igénybevétel után mérhető.
Kettő, a kovácsolás roncsolásmentes vizsgálata
A roncsolásmentes vizsgálatot radiográfiai, ultrahangos, mágneses poros, szivárgásos és örvényáramos vizsgálatra lehet osztani. A kovácsolt termékeket általában ultrahangos és mágneses poros vizsgálatokhoz használják.
1. Ultrahangos vizsgálat
Az ultrahangos hullámok (a frekvencia általában nagyobb, mint 20000 Hz) különböző anyagok határfelületén visszaverődnek és megtörnek. Ezért, ha a szilárd anyagokban különböző anyagok hibái vannak, hullámvisszaverődés és -csillapítás keletkezik. A hibák megléte a hullámforma jelek alapján megítélhető.
Nagy és közepes méretűkovácsolt tárgyakAz ultrahangos vizsgálat a roncsolásmentes vizsgálat egyik fontos eszköze.
2. Mágneses részecskékkel történő vizsgálat
A kovácsolt tárgyak felületén és annak közelében található hibák, például repedések, pórusok és nemfémes zárványok mágneses poros vizsgálattal vizsgálhatók. Egyszerű berendezésének, kényelmes kezelésének és nagy érzékenységének köszönhetően ezt a módszert gyakran használják nagy mennyiségben gyártott kis és közepes méretű kovácsolt darabok vizsgálatára.
Három, alacsony teljesítményű és törésteszt
Az alacsony nagyítású vizsgálat során a mintát bizonyos mennyiségű feldolgozás után szabad szemmel, 10-30-szoros nagyítóval vizsgálják, hogy megtalálják a rozsdamentes acél kovácsolt darabok hibáit. Az áramvonalasodás, dendritek, laza felületek, naftalin, kőtörés és egyéb hibákat ostyamintákkal és savas maratással vizsgálják. A szegregáció, különösen a szulfid egyenetlen eloszlásának kimutatására kénnyomásos módszert alkalmaznak.
Négy, nagy teljesítményű ellenőrzés
A rozsdamentes acél kovácsdarabokat mikroszkóp alatt egy adott mintává alakítják, hogy ellenőrizzék a belső kovácsdarabok (vagy törések) szerkezeti állapotát vagy mikroszkopikus hibáit. A kovácsdarab belső szerkezete és zárványainak eloszlása ​​a hosszanti minta vágásával ellenőrizhető. A felületi hibák, mint például a dekarbonizáció, a durva szemcsés, a karbonizált és az edzett rétegek, keresztirányú minták vágásával vizsgálhatók.